Jogszabályfigyelő: Az illetékelőleg visszatérítése ügyében döntött az Alkotmánybíróság

Szerző:
Dátum: december 16, 2019 10:24 de.
Kategória:

Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) egy magánszemély indítványozó alkotmányjogi panasza alapján indult eljárásban megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 79. § (2) bekezdés 2012. december 31. napjáig hatályos, „a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza” tagmondata alaptörvény-ellenes volt, erre tekintettel a szóban forgó rendelkezés egyetlenegy, bármely bíróság előtt folyamatban lévő illetékelőleg-visszatérítési ügyben sem alkalmazható.

Az AB eljárásának alapjául szolgáló tényállás lényege a következő: az indítványozó vevőként tulajdonjog-fenntartással adásvételi szerződést kötött egy ingatlan megvásárlására. A korábban hatályos illetékszabályok alapján az illetékhivatal illetékelőleg megfizetésére kötelezte a vevőt, aki e kötelezettségét a törvényes határidőben teljesítette. Az eladó gazdasági társasággal szemben ezt követően felszámolási eljárás indult, amelynek során – közel öt évvel az illetékelőleg-fizetés időpontját követően – sor került az eladó cégjegyzéktől történő törlésére, majd az ingatlan új tulajdonosa és az indítványozó között létrejött megállapodás alapján a tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének az ingatlan-nyilvántartási törlésére is. A vevő (indítványozó), tekintettel arra, hogy sosem szerzett tulajdont, kérelmet terjesztett elő az általa megfizetett illetékelőleg-visszatérítése iránti, amelyet mind az adóhatóság, mind pedig a vevő keresetindítása folytán eljáró bíróságok elévülésre hivatkozással elutasítottak.

Ezt követően a vevő diszkrimináció tilalmába ütköző szabályozásra hivatkozással alkotmányjogi panaszt terjesztett elő egyebek között az Itv. 79. § (2) bekezdés korábban hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének a megállapítása iránt.

Az AB az eljárás során arra a következtetésre jutott, hogy: „A már hatálytalan szabály tehát azért lépte túl a jogalkotó számára mindig is nyitva álló széles mérlegelési mozgásteret, mert egyszerre volt megállapítható, hogy a határidő az igénylési lehetőség megnyílta előtt vette kezdetét; figyelmen kívül hagyta az illetékjogviszony lényeges sajátosságát; megbontotta e jogviszony felei közti egyensúlyt; mindeközben a kiszabott illetékelőleg visszatérítésére jogosult alany hatókörén kívül állt a felszámolási eljárás befejezésének időpontja. Ezek miatt a támadott rendelkezés szélsőséges volt. […..] a törvényhozó az illetékelőleg-visszatérítésre jogosult homogén személyi kör egy részét hátrányosabb helyzetbe hozta, mint a másikat, és ennek nincs a tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka.”

Joganyag: 34/2019. (XI. 29.) AB határozat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 79. § (2) bekezdés korábban hatályos rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapításáról, és bármely bíróság előtt folyamatban lévő illetékelőleg visszatérítésével kapcsolatos ügyben való alkalmazásának kizárásáról
Módosította:
Megjelent: MK 2019/193. (XI. 29.)
Hatályos:
Megjegyzés: hatályon kívül helyezett rendelkezés alaptörvény-ellenességének a megállapítása