Gárdos István – Gárdos Péter: Fidúcia és dologi biztosítékok – Rendhagyó hitelbiztosítékok a csődjogban

Szerző:
Dátum: november 22, 2018 5:23 du.
Kategória:

A tanulmány előző részeiben bemutattuk, hogy a Ptk. megújult szabályai hogyan érintik a fiduciárius biztosítékokat. A tanulmány záró részében azt járjuk körül, hogy a Csődtörvényrendhagyó biztosítékokra vonatkozó szabályai milyen körre terjednek ki és milyen értelmezési problémák merülhetnek fel azokkal kapcsolatban. Rámutatunk, hogy véletlenszerűen határozta meg a jogalkotó a fizetésképtelenségi szabályozás tárgyi hatályát, a szabályozás nehezen hozható összhangba a csődvagyon fogalmával, továbbá a nyilvántartásba vétel és a megtámadási jog szabálya több szempontból is aggályos. A tanulmány arra a konklúzióra jut, hogy a szabályozási hibák – a törvénymódosítás átgondolatlanságán túl – abból fakadnak, hogy a jogalkotó a Csődtörvényben kívánt anyagi jogi kérdéseket rendezni, anélkül, hogy az alapvető anyagi jogi szabályokat a Ptk.-ban szabályozta volna.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Csődtörvény 4/B. §, Csődtörvény 28. § (2) bekezdés f) pont, Csődtörvény 38. § (5a) bekezdés

Címkék: fidúcia, fiduciárius biztosíték, felszámolás, hitelbiztosítéki nyilvántartás, elszámolás, megtámadás, csődvagyon, biztosítéki célú tulajdonátruházás, biztosítéki célú engedményezés, biztosítéki célú vételi jog

1. A rendhagyó biztosítékok köre

[1] Ahogy a tanulmányunk I. részében bemutattuk, a fiduciárius ügyletek közös sajátossága, hogy nem korlátolt dologi jog, hanem jellemzően a tulajdonjog átruházása útján kerül sor dologi biztosíték megalapítására, és a fiduciárius biztosítékokon túlmenően is vannak olyan rendhagyó biztosítéki formák, amelyek szintén a tulajdonátruházáson alapulnak. Korábban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtörvény) ezen biztosítékokra nem tartalmazott külön szabályt, és – ahogy arra az alábbiakban rámutatunk – a bírói gyakorlat bizonytalan volt az adós fizetésképtelensége esetén ezen biztosítékok jogi sorsát illetően. A Csődtörvény 2017-es módosítása ezen hiányosságot orvosolva több szabályt is beiktatott a fiduciárius biztosítékok kezelésére. Így például a Csődtörvény 4/B. §-a és 38. § (5a) bekezdése meghatározott biztosítékok esetén a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, feltéve, hogy az adott biztosíték bejegyzésére sor került, a Csődtörvény 28. § (2) bekezdés f) pontja előírja, hogy a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának a fiduciárius biztosítékok jogosultjainak szóló felhívást is tartalmaznia kell, míg a 40. § (1) bekezdés d) pontja a hitelező és a felszámoló számára megtámadási jogot biztosít, ha a fiduciárius biztosítékkal kapcsolatban nem érvényesült az elszámolás kötelezettsége. A tanulmányunk utolsó részében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény(a továbbiakban: Ptk.) által is nevesített rendhagyó biztosítékok: a rendhagyó zálogjog, a biztosítéki tulajdonátruházás, a biztosítéki célú engedményezés, a pénzügyi lízing és a faktoring kapcsán vizsgáljuk a megújult szabályokat.
[2] Mint minden biztosíték esetén, a rendhagyó biztosítéki formáknál is alapvető jelentőségű az a kérdés, hogy miként alakul sorsuk az adós fizetésképtelensége esetén. A hitelező számára, aki követelését az itt vizsgált biztosítékokkal erősítette meg, az adós fizetésképtelenné válása esetén a következő három alapkérdés merül fel: Követelése a felszámolási eljárás hatálya alá tartozik-e, hitelezőnek minősül-e a felszámolási eljárásban? A követelését biztosító vagyontárgy a csődvagyon részét képezi-e? Érvényesül-e a biztosítékból fakadó kielégítési elsőbbség az eljárásban? Mi is ezekre a kérdésekre keressük a választ a módosított Csődtörvény alapján. Ezek a kérdések szorosan összefüggenek: az első két kérdésre elvileg azonos választ kell adni, a harmadik kérdés pedig csak akkor merül fel, ha az előzőekre pozitív a válasz; ebben az esetben az a logikus, ha a harmadikra is igenlő választ lehet adni, a kérdés inkább az, hogy miként, milyen mértékben és módon érvényesül a biztosított fél elsőbbségi joga. Mivel azonban e kérdések a szabályozásban és az elméletben is némiképp önállóan jelennek meg, ezért érdemes külön-külön vizsgálni őket.

2. A biztosítéki jogosultak hitelezői státusza

2.1. Általános szabályok

[3] Az elsőként vizsgálandó kérdés tehát az, hogy a rendhagyó biztosítékok jogosultjai hitelezőknek minősülnek-e az adós fizetésképtelensége esetén. E kérdés megválaszolása során abból kell kiindulni, hogy a felszámolás univerzális végrehajtás, amelynek célja, hogy egyetlen eljárásban kerüljön sor az adóssal szembeni valamennyi követelés kielégítésére (amennyiben van rá fedezet). Ennek megfelelően, a felszámolási eljárásban – némi leegyszerűsítéssel – mindenki hitelezőnek minősül, akinek az adóssal szemben követelése van (feltéve, hogy azt a felszámoló nyilvántartásba vette) [Csődtörvény 3. § (1) bek. cd) pont]. A hitelezői minősítés legfontosabb következménye, hogy az adóssal szembeni követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni [Csődtörvény 38. § (3) bek.]. Ez lényegében azt jelenti, hogy a felszámoló az adós vagyonát értékesíti (Csődtörvény 48-49/H. §-ok), majd pedig a törvény által meghatározott rendben kielégíti a hitelezők követeléseit (Csődtörvény 57. §). Ennek során a biztosítékkal rendelkező hitelezők bizonyos előnyöket élveznek [Csődtörvény 49/D. § (1)-(2a) bek. és 57. § (1) bek. b) pont]. A kérdésre adott válasz tehát azt határozza meg, hogy a polgári jog fogalmai szerinti hitelező az adóssal szembeni követelését az adóssal szemben megindult felszámolási eljárás ellenére jogosult-e a felszámoláson kívül érvényesíteni, vagy az igényének érvényesítésére – minden más hitelezővel azonosan – a felszámolási eljárás keretében jogosult.
[4] A 3. § hitelezőfogalmából az következne, hogy a rendhagyó biztosítékok jogosultjai minden más hitelezőhöz hasonlóan hitelezőnek minősülnek a felszámolási eljárásban. A Csődtörvénytovábbi rendelkezései azonban ezt – a Ptk.-val egyébként összhangban álló – értelmezést megkérdőjelezik. Ahogy arra az alábbiakban rámutatunk, úgy tűnik, hogy a Csődtörvény szerint a tulajdonátruházással biztosított hitelező, a faktor és pénzügyi lízing esetén a lízingbeadó nem minősül hitelezőnek a Csődtörvény szerint.

A Polgári Jog folyóirat 2018/7-8. számában megjelent cikk teljes szövegét innen érheti el >>