Jogszabályfigyelő: Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó határidő számítása

Szerző:
Dátum: április 24, 2018 2:03 du.
Kategória:

A Kúria az alábbiakban hivatkozott döntésében az elővásárlási jog gyakorlására biztosított határidő jogi jellegét, illetve annak számítását illetően foglalt állást egy, a földforgalmi törvény hatálya alá tartozó jogügylet tekintetében. A perbeli tényállás kapcsán a jegyzői hirdetmény kifüggesztésének ideje, illetve az volt vitás, hogy az elővásárlásra jogosult a nyilatkozatát határidőben terjesztette elő vagy sem.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) értelmében a földre vonatkozó adásvételi szerződést az elővásárlásra jogosultakkal a települési önkormányzat jegyzője útján hirdetményi úton kell közölni. Az elővásárlásra jogosult a hirdetményi közlés kezdő napjától számított 60 napos jogvesztő határidőn belül tehet nyilatkozatot. A törvény rögzíti továbbá a hirdetmény útján történő közlés kezdő napját is (amely a kifüggesztést követő nap).

A perbeli jogvita azért alakult ki vita, mert a 60 napos határidő munkaszüneti napon járt le, erre tekintettel az elővásárlásra jogosult az ezt követő első munkanapon tette meg az elfogadó nyilatkozatát. A felperes álláspontja szerint ugyanakkor az elfogadó nyilatkozat elkésett, így a mezőgazdasági igazgatási szerv azon határozata, amely a felperes és az elővásárlásra jogosult között létrejött szerződést hagyta jóvá jogszabálysértő. Erre tekintettel a felperesi eladó a bírósághoz fordult.

Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta. Utalt arra, hogy a hirdetmény kifüggesztésének a határideje jogvesztő határidő, amelynek elmulasztása igazolás útján nem orvosolható. Megállapította ugyanakkor, hogy a jegyző a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szerint járt el. Ezen felül arra a következtetésre jutott, hogy az elfogadó nyilatkozat benyújtására a törvényben előírt határidőben került sor.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta, annak indokolását azonban pontosította. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.103. §-át értelmező 4/2003. PJE határozat VI/2. pontjára is.

A felperesi felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria amellett, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalanságát állapította meg, rögzítette, hogy az ügyben eljárt bíróságok tévedtek a közigazgatási hatósági eljárási szabályok alkalmazhatósága, illetve a másodfokú bíróság a 4/2003. PJE határozat alkalmazhatósága kérdésében is.

A Kúria döntése értelmében az elővásárlási jog gyakorlására nyitva álló határidő anyagi jogi határidő, így arra nézve sem a Ket., sem a Pp. rendelkezéseit, valamint 4/2003. PJE határozatot nem lehet alkalmazni. „Anyagi jogi határidő számítására kizárólag a Ptk. rendelkezései az alkalmazandóak. A Ptk. 8:3. § (3) bekezdéseértelmében, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő a következő munkanapon jár le.”

A perbeli esetben a határidő szombati napon járt le, az elővásárlásra jogosult ugyanakkor a nyilatkozatát az azt követő hétfői napon megtette, amely a fentiekben kifejtettek okán a Kúria álláspontja szerint – a felülvizsgálattal támadott ítélet téves indokolása ellenére sem – tekinthető elkésettnek.

 Joganyag: EBH2018. K.4.
Módosítja: 
Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2018/3
Hatályos: –
Megjegyzés: elvi bírósági határozat