"Nem érdekelt, hogy ki mennyit dolgozik, az érdekelt, hogy megcsinálja a feladatot." – interjú Styaszni Gyulával, a Kerszöv ügyvezető-tulajdonosával

Szerző:
Dátum: 2013. április 17., 12.38 du.
Kategória:

A Jogtár indulását már ismerjük jogász-szemszögből. Most a tulajdonos és mérnök nézőpontjából ismerkedhetnek meg a kezdeti időszakkal. Ismét számos érdekes történetet olvashatunk Styaszni Gyula jóvoltából.

– A Jogtár 20 éves évfordulója alkalmából beszélgetünk most. Milyen előzmények vezettek ahhoz, hogy jogi informatikával foglalkozz?

– Gépészmérnökként végeztem a Műegyetemen, aztán a Metróhoz kerültem. A Metrónál viszonylag gyorsan sikerült felfedeznem, hogy a számítástechnikának nagyon nagy jövője van, úgyhogy átlovagoltam erre a területre. Szereztem közben egy számítástechnikai diplomát is. A Metro igazgatója, aki eddigi életem csúcs igazgatója-vezetője volt, Bata István, mikor nyugdíjba ment, javasolta, hogy olyan környezetet keressek, ahol jobbak a fizetések.

Az igazi nagy lépést a Kerszöv hozta.  Rengeteg gyomorgörcsös időszakot éltem meg, amikor elkezdtem saját céggel dolgozni… Biztosítani azt, hogy a következő hónapban is megkapják a kollégák a fizetésüket, hogy tudjunk fejleszteni, nos, ez egy kezdő, kis cégnek nagy kihívás. Ha megy a termék, akkor már kevésbé probléma. A nulláról indultunk, sok nehézségünk volt, de a Jogtár és cég sikere lett az egyik legszebb ajándékom az élettől.
– Abban az időszakban azért még eléggé gyerekcipőben jártak az ilyen jellegű próbálkozások.
– 1989-ben volt egy kereskedelmi üzlete a Kerszövnek, ahol számítástechnikai alkatrészekkel kereskedtünk.  Ez gyakorlatilag az arany időszak volt. Vettünk 100 darab MNB5-ös modemet, amit valahogy nem tudtunk értékesíteni.  Létezett akkor egy úgynevezett BBS szolgáltatás, ami gyakorlatilag az internet elődje volt (modemes adatkapcsolattal), megpróbáltuk összerakni, mi legyen a BBS tartalma, hogyan tudnánk eladni. Egy alkalommal valaki befutott a boltba és közölte, hogy szerinte a joggal érdemes foglalkozni. Ő volt Benkő Péter jogász úr, és az ő felvetése alapján csináltunk egy BBS-t. Ez akkora bukás volt, mint ide Lacháza, viszont arra nagyon jó volt, hogy 89-től 93-ig hihetetlen nagy mennyiségű adatot, jogszabályokat gyűjtöttünk, amiket hatályosítottunk is. Ezt neveztük Joginfónak.
– Mit tartalmazott ez a jogi szolgáltatás?
– Gyakorlatilag már elmentünk a teljes szöveg irányába. Amikor később megjelentünk a Jogtárral, abban az volt az újdonság, hogy a teljes szövegben lehetett keresni, míg a konkurens termék, a Közlöny Kiadóé teljesen más alapon kezelte a keresési lehetőséget.
– Mikor jelent meg az első Jogtár és mennyi példányt adtatok ki először?
– 1993. szeptember 27-én, 1993. augusztus 31-i hatályossággal és nagyjából 500 darab lehetett az első széria, kb. 500 volt az előfizető. Nagyon érdekes hogy mennyire változó volt az alkalmazók életkora – nemcsak a fiatalok használták. A legidősebb jogász valahol hetven körül járt, ő úgy túrt a Jogtárban, mint a fiatalok…  Úgyhogy mondhatni korfüggetlen volt az alkalmazás.
1992-ben fogalmazódott meg bennem, hogy a Jogtárból CD lemezes terméket kell készítenünk, melynek egyidejűleg kell két alapvető célt megvalósítania. Egyrészt olcsónak kell lennie, olyannak, ami képletesesen szólva a Singer varrógépen is fut, azaz a használatához nem szükséges a jogásznak több milliós befektetés, hanem egy húszezer forintos is elég, tehát egy CD olvasó megvásárlása után a Jogtár gyakorlatilag használható legyen. Másrészt pedig akinek esztétikai gondjai voltak, azaz szebb terméket szeretett volna a DOS-os megjelenítésnél, annak drágábban felkínáltuk a windowsos verziót.
A jogászok a jogszabálygyűjteményekkel kapcsolatban akkoriban érték el azt a csalódottsági szintet, hogy hajlandók voltak váltani. A cserélhető lapos jogszabálygyűjtemények már egy-két méteres könyvhalmot eredményeztek, két kiadótól is, és a jogszabálydömping miatt, ami azóta sem fékeződött, hihetetlen nagy mennyiségű lapot kellett cserélni rendszeresen. A befektetendő munka gyakorlatilag havonta egy ember teljes napját igénybe vette, ha azt akarta, hogy a cserélhető pótlapos jogszabálygyűjteménye frissítve legyen. Függetlenül attól, hogy a kiadó cégeknek voltak a frissítésre vonatkozó piaci ajánlataik, egy idő után minden pótlapos jogszabálygyűjtemény aktualitása messze volt a valóságtól. Ehhez képest mi ajánlottunk egy árban is nagyon versenyképes rendszert, ami messze eredményesebb volt.
Amitől egy icipicit idegenkedtek a jogászok, az a számítógép használata. Három-négy év alatt azonban sikerült átalakítani a jogászok, a jogalkalmazók és a jogalkotók felfogását ezzel kapcsolatban.  Egyszer volt egy élő riport a rádióban, valaki felhívott, és elmesélte, hogy ennek hatására annyira sikerült átalakítaniuk a munkafolyamatot, mint ahogy a gőzmozdony megjelenése a szállítást átalakította a társszekérhez képest. Tehát egy hihetetlen korszakváltást sikerült elérnünk ezzel a termékkel. Jó időben, jó termékkel jöttünk ki.
Nagyon sok jogásznak az tetszett, hogy tényleg szabadszövegesen lehet keresni benne. Sajnos a jogásztársadalom jelentős része akkor még úgy használta, mint egy hatalmas jogszabálygyűjteményt. Tudta azt, hogy az 59. évi IV. tv. a Ptk., akkor elővette az 59. évi négyest és kész.  A termékhez adtunk leírástól kezdve oktatásokon keresztül az oktatófilmig mindent, de sikerének egyik nagyon alapvető része az volt, hogy kiadtunk a CD mellé egy olyan papíralapú változásmutatót, amit mi hírlevélnek hívtunk.  Ez azt jelentette, hogy a jogászok, a jogalkalmazók viszonylag gyorsan, a megszokott papíralapon tájékozódni tudtak arról, hogy mi változott az elmúlt időszakban, mire figyeljenek oda, mire koncentráljanak.
– Beszéljünk a csapatról is! Hogyan alakult ki a szakértői gárda?
Jablonszky Lászlóval történt találkozás teremtette meg azt a jogi-szakmai alapot és azt a hihetetlen alaposságot, amit aztán a Jogtár képviselt. A Jogtár szerzői jogi tisztasága érdekében egy újdonságot honosítottunk meg. Az összes többi kiadvány, még a cserélhető pótlaposak is úgy működtek, hogy mindig az előző hatályosra szuperponálták rá a változásokat. Ehhez képest mi Közlönyből hatályosítottunk végig, és ennek megfelelően sokkal autentikusabb, hibamentesebb szövegeink lettek, mint ami bármelyik kiadónak rendelkezésre állt. Ez nagyon nagy munka volt.
Ennek keretében a Corpus Juris alapanyaga is összeállt, gyakorlatilag visszamentünk István királyig. Ennek a lehetőségét az biztosította, hogy mi mindig duplán rögzítettünk mindent, így a rögzítési kapacitást a maximális terhelési időszakra kellett biztosítani. Nagyon érdekes időszak volt, rengeteg bedolgozót foglalkoztattunk, sok vezető jogász is közreműködött, de még a tizenéves lányom is nagy lelkesedéssel szkennelte és javította a jogszabályszövegeket.
Jablonszky László pontossága és a köré épített csapat remek minőséget produkált, Lacinál én nem láttam még jobb jogszabály-szövegszerkesztő és hatályosító jogászt. Ennek megfelelően a környezetét így nevelte ki.
Én pedig elégedetlen voltam a Joginfó számítástechnikai hátterét biztosító csapattal, ezért egy teljes szakembergárda-cserét hajtottam végre a Jogtár fejlesztése során. Rohangáltam a Műegyetemre és fiatal tehetségek között vadásztam, különböző állásajánlatokat tettem. Így került hozzánk Szegedi Miki fiatal titánként, és az összes többi fejlesztőnk.  Gazdasági területen meg ott volt Palatin Éva, aki a gazdasági területet irányította és gyakorlatilag a teljes HR-t végezte. Én úgy érzem, hogy eléggé hatékonyak voltunk.
– Volt egy ügyfélszolgálat meg egy marketing rész is.
– Ez teljes egészében hozzám tartozott. Ott megint szerencsém volt, sikerült egy Headline nevű céggel összekapcsolódnom. Kelemen Mária vezette azt a részt, így fantasztikusan jól felépített PR-ünk és propagandarészünk lett – annyira jó, hogy volt egyetemi tankönyv, ami oktatta a mi propagandastílusunkat.
– Visszatérve a fejlesztésre: volt valaki, aki a programozás specifikációját átírta, aki az olyan Jogtár-funkciókkal foglakozott, amelyek többé tették a Jogtárat? 
– Az egész cég egy kicsit diktatórikusan épült föl. Kicsik voltunk, szinte csak nélkülözhetetlen embereink voltak. A cég fejlődési irányának meghatározása az én feladatom volt. Általában azáltal alakult a fejlesztés, hogy nagyon sokat találkoztam ügyfelekkel különböző roadshow-kon, az oktatásokon. Az irodám is ott volt, ahol kiszolgáltuk az ügyfeleket, állandóan mindenkit, akit lehetett, megcsíptem, az első ezer ügyféllel személyes kapcsolatom volt, tehát kijártam a lakásukra, ott frissítettem, beszélgettem velük. Viszonylag nagynevű jogászokkal találkoztam.
Ezek alapján én fogalmaztam meg, hogy milyen irányban fejlesszünk. Ezt aztán Szegedi Mikiék leprogramozták, Jablonszky Laciéknál pedig hozzákerültek a szövegtartalmak.
Ami még nagyon nagy újdonságnak számított a Jogtárban a konkurenciához képest, az n-dimenziós megjelenítés, ami azt jelentette, hogy a jogszabály szövegébe egyéb, kapcsolódó anyagok bele lettek integrálva, pl. APEH-állásfoglalások, bírósági határozatok, kommentárok. Ezeknek a kapcsolt anyagoknak a megjelenítési módját a felhasználó határozhatta meg. Ennek megfelelően a jogalkalmazó-jogalkotó az általa kialakított környezetben tudta a nyers joganyag, jogszabály szövegét olvasni. Ez hatalmas előrelépés volt – majd ehhez kapcsolódott az egész rendszer időgépesítése is. Tehát egy lényegesen nagyobb halmazt láthatott a felhasználó mindenféle linkek meg egyebek nélkül, egy egységes szövegben.
– Marketingben volt egy speciális ajánlatotok a diákok részére.
– Gyakorlatilag minden joghallgató számára lehetővé tettük, hogy félévente 500 forintért hozzájusson a teljes Jogtárhoz, egy iskolalátogatási igazolás ellenében megkapták a terméket. Azért nem adtuk ingyen, mert annak nincs értelme, hiszen azt értéktelennek tekintik az emberek. A diákok viszont olcsón jutottak a teljes joganyaghoz, megtanultak mindent, és aztán amikor elhelyezkedtek, akkor nyilván a Jogtár hírét vitték magukkal és javasolták a kicsit idősebb főnöküknek.
– Szerveztetek roadshow-kat is…
– Igen, rádióriportokat, televízió műsorokat, újsághirdetéseket – a Kelemen Mária által vezetett csapat nagyon lelkesen teljesített. Igazi vérbeli PR-munkát végeztek. Nehéz volt például a vidéki kisvárosokban a közösséget úgy összetoborozni, hogy a Jogtárnak legyen megfelelő közönsége. Ez többnyire sikerült is, de azért adódtak érdekességek.
Két végletre emlékszem, az egyik véglet a Jogtár elején volt. Meghívtak a Műszaki Könyvesboltba a Liszt Ferenc térre, és gyakorlatilag csak előadók voltak, tehát saját magunknak magyaráztunk – na ez volt a minimum. A maximális érdeklődés pedig a Hotel Aquincumban tartott előadás iránt nyilvánult meg, amikor bevezettük a Céghíreket és erről meghirdettünk egy előadást. A helyre egy jó órával az előadás előtt érkeztem, és már akkor a ruhatárnál hosszú sor kígyózott. Döbbenet volt, mert korábban ezt nem nagyon tapasztaltam. Annyian voltak, hogy két termet kellett összenyitni, és még a termeken kívül is nézték az előadásomat. Hála Istennek az egyetemek is nyitottak voltak, az egyetemeken is sikerült kapcsolatokat teremteni, előadni, rengeteget dolgoztunk, éjjel-nappal, sokszor valóságosan is napokon át. Emlékszem, hogy nem nagyon érdekelt senkinél, hogy ki mennyit dolgozik, az érdekelt, hogy megcsinálja és időre a feladatot.
– De úgy látszik, működött a diktatórikus vezetés.
– Igen. Szegény Szegedi Miki a mai napig emlegeti, hogy készen voltak egy fejlesztéssel, nagyon veszélyes volt az új CD kiadása, mert a mester-CD után le kellett ellenőriznünk az egész CD-t hihetetlenül gyorsan, plusz vírusra is ellenőriznünk kellett. Háromfajta vírusirtót használtunk, hogy tőlünk ne kerülhessen ki semmilyen vírus, véletlenül sem. Sokszor már a végellenőrzésnél derült ki, hogy valahol hiányoztak az ő betűk vagy valami hasonló.  Én visszavágtam az egészet, hogy ez nulla értékű, és kezdődött az egész munka elölről, úgyhogy szegény Miki emlegeti a dolgot.., de hát akkoriban egy indexelési folyamat, amivel összeállítottuk azt, hogy gyorsan lehessen keresni, majdnem egy hétig tartott. Nagyon hosszú volt a CD összeállítási időszaka, lassúak voltak még a gépek, habár a kor szempontjából mindig a leggyorsabb gépet Miki kapta. Akkoriban még csak 2 processzoros gépek voltak, messze lassabbak, mint most.
– A keresőprogramról említetted még, hogy volt egy nagy újdonság a korábbi termékek keresőprogramjához képest…
– Akkoriban az általánosan elterjedt a tárgyszavas keresés volt. Ami azt jelentette, hogy ki van gyűjtve előre, hogy milyen fogalmakra lehet rákeresni. Mi ezzel szemben bevezettük a full-text keresést, tehát a teljes jogszabályszövegben bárhol bármire rá lehetett keresni, ami abszolút újdonságnak számított.  A megvalósítása is több lépcsőben történt. Addig-addig kerestem, míg találtam egy matematikust, aki megírta az alapkereső rendszert, az indexelő rendszerrel együtt. Amikor ez megvolt, és ráadásul még fel is fért a CD-re, elkezdtük használni, és Szegedi Miki kollegám egyszer csak közölte, hogy ő tud egy jobbat,  gyorsabbat és hatékonyabbat írni. Mondtam, hogy akkor előre. Megírta, megfelelő dotálásért. Csak a többletteljesítést tudtuk anyagilag elismerni.
– Emlékeim szerint az államigazgatás felé is sikerült betörnetek.
– Igen, fontos szervezeteknek adtuk el a terméket. Így a rendőrségnek, az APEH-nek, bíróságoknak, ügyészségeknek, a parlamentnek. Nagy eredményt jelentett, hogy a Jogtárnak fejlesztettünk egy saját joganyag-szerkesztő részt, ami lehetővé tette a felhasználóknak, például az APEH-nek, hogy  a saját belső joganyagaikat hozzáillesszék az országos  joganyag- rendszerhez és együtt tudják kezelni a kettőt. Ez egy érdekes fejlesztési irány volt. A Jogtáron belül sok olyan jellegű dolog készült, ami később érett meg és később lett nagyon jól használható. Ilyen volt pl. a komparálási opció, ami a jogszabályváltozás-szövegekben megmutatta, hogy mi volt az a szó, vagy mi volt az a részlet, ami változott, amit módosítottak, hogy még jobban, még hatékonyabban lehessen értelmezni a jogszabály változását. Sokszor a jogalkotó egy szótag vagy szó módosításával egészen más értelmet tud adni a joganyagnak, és ha rögtön azt vizsgálom, hogy milyen szó módosult, vagy mi módosult egy részben, akkor sokkal jobban tudom értelmezni, hogy mit akarnak vagy mit várnak az új joganyag-változástól.
– Végül miért váltál meg a cégtől?
– Egyszercsak megkerestek. Korrekt ajánlatot kaptam és elfogadtam, ennyi. Semmilyen gazdasági kényszer nem volt, ez a lényege az egész dolognak. Tisztán az, hogy én úgy értékeltem akkor és ott, hogy mindenkinek tudnak olyan összeget mondani, amire az ember azt mondja, hogy tovább nem érdemes küzdeni.
– De azóta is a Jogtárat tartod „a legfőbb gyermekednek”?
– Szellemileg a drdiag.hu adatbázist messze nagyobb terméknek tartom,  közel áll a  mesterséges intelligenciához, de a Jogtár volt a legsikeresebb termékem.
Az interjút Bodolai László készítette.

NYOMTATÓBARÁT VERZIÓ >>