"Csak az eredmény számított, és azt hoztuk." – Interjú Jablonszky Lászlóval a Jogtár 20 éves születésnapja alkalmából 2. rész

Szerző:
Dátum: április 9, 2013 12:46 du.
Kategória:

Idén 20 éves a Jogtár – ennek apropójából beszélgettünk dr. Jablonszky László kiadói igazgatóval, aki a kezdetektől részt vett a Jogtár termék kigondolásában, összerakásában, menedzselésében. Interjúnk 2. részét olvashatják.

Az ügyfelek és a technikai kihívások

– Kinek az ötlete volt, hogy a bírói határozatok, különböző kapcsolódó joganyagok az adott paragrafushoz kötve jelenjenek meg?
– Hogy ilyesmire szükség van, azt tudtuk a kezdetektől, de hogy mit fejlesszünk és milyen sorrendben, azt az ügyfelek döntötték el.

– Akkor az ügyfél-interaktivitás is a fejlesztés motorja volt?
– Már a legelején, a Jogtár megjelenése előtt kialakult egy szűk mag, akiknek a véleményére sokat adtunk, és akiket egy-egy fejlesztés előtt megkérdeztünk. Később sokan jártak be a korongért a Bem rakparti boltba, hogy a postai időt is megspórolják. Gyula ilyenkor, ha csak tehette, már jött is ki az irodájából, odavezette a számítógéphez az ügyfelet, és mutogatta a rendszert. Közben figyelt és hallgatta az ügyfél reakcióit. Nagyon jó ötletek jöttek ezekből a beszélgetésekből, így a bírósági határozatok jogszabály-részekhez rendelése is.
– Nem volt probléma, hogy nem rendelkezett minden ügyvéd számítógéppel meg lemezolvasóval?
– Amikor 1993-ban a Jogtár kijött, az ügyvédeknek, jogászoknak általában még nem volt számítógépük, legfeljebb valami Commodore volt otthon, amit a csemetének hoztak külföldről. Igazából a jogásztársadalom akkoriban kezdett számítógépet venni, nem kevesen a Jogtár miatt. Ezt látva a Kerszöv egy hardvare üzletágat is kifejlesztett. Tehát a boltban a számítógépet is meg lehetett venni, és minden hozzávalót, a CD-olvasótól a nyomtatóig.
– A technológiai fejlődést folyamatosan nyomon követtétek? Amikor megjelent az internet, mivel léptetek?
– A Jogtárnak korábban az volt a legnagyobb hiányossága, hogy havonta csak egyszer frissült, az új lemezzel. 1996-ra eljutottunk odáig, hogy minden fontos jogszabályt időgépesítettünk. Az internet pedig lehetővé tette, hogy az ügyfelek tetszőlegesen frissíthessék a saját Jogtár-adataikat, ha szükségük volt rá, akkor akár naponta többször követhették azt az apró munkát, amit mi a Közlönyök megjelenését követően a lehető leggyorsabban elvégeztünk.
– A lemez milyen adatbázisokat tartalmazott akkoriban?
– A hatályos jogszabályok adatbázisát – ennek a legfrissebb része mindig az adott online adatbázis volt. Beszéltünk már korábban róla, hogy a bírósági határozatok a döntvénytár-adatbázisba kerültek. Ekkortájt, vagy nem sokkal előbb lehetett, hogy a törvények indokolását, magyarázatát is megjelentettük. Nemcsak a frisseket, hanem régieket is. Tudni kell, hogy a törvényeknek a rendszerváltást követően már nincs hivatalos indokolása, tehát ezt a szöveget mi raktuk össze az előterjesztői törvényjavaslatból, illetve az ahhoz érkezett és elfogadott különböző módosító indítványokból, és azok indokolásaiból. Ezzel egyidejűleg, a felkészülést segítendő, a készülő és már nyilvános törvényjavaslatokat is adatbázisba rendeztük.
– A deregulált, hatályon kívül helyezett jogszabályok is megtalálhatóak a Jogtárban?
– Természetesen. A Jogtárból nem tűnnek el adatok. 1949-től kezdődően minden jogszabály megvan, és számos korábbi is. A törvényeknél 1867-től hiánytalan a sor, s nem soká még korábbra megyünk vissza. Nem mindegyik időgépes természetesen, mert ha például fél évszázada, vagy régebben hatályon kívül helyezték, általában nincs jelentősége a visszamenőleges időgépesítésnek. Sok ilyet is hatályosítottunk persze, mert fontosnak ítéltük, mert bírósági ügyekben még előfordulhat, vagy egyszerűen csak kérte egy ügyfél.

Korabeli pr-cikk

A Jogtár, és akik mögötte vannak
– Hány munkatárssal kezdtétek, és a kezdeti gárdából hányan dolgoznak még veled?
– Az adatelőkészítőknél borzasztó nagy volt a fluktuáció egészen addig, amíg meg nem találtuk azt a csapatot, akik közül sokan mindmáig itt dolgoznak. Hadd említsem meg nagy szeretettel Kerekes Orsit, Szappanos Erikát, Tóth Évát, Gyetvai Andrást. Ők már 1993-ban, vagy még korábban a Kerszövnél voltak.
Az informatikusok közül ugyanígy Balázs Kálmán, Lőrincz Csaba, Danóczy Péter. A következő pár évben érkezettekből mind a mai napig a Jogtáron dolgozik a jelenleg az adatok minőségéért felelős dr. Rajházi Mónika, valamint dr. Fetter István és Horváth Attila. A helpdeskről Dvorszky Tamás, az IT-ról Hatvani László és Ugróczky Csaba. Úgyhogy vagyunk néhányan a régi csapatból.
– Ki határozta meg inkább a Jogtár fejlesztési irányait, Gyula vagy te? Volt-e konfliktus esetleg valamilyen kérdésben?
– Konfliktus legfeljebb abból volt, hogy azt a sok dolgot, amit kitaláltunk, képesek vagyunk-e meghatározott idő alatt megcsinálni. Ha valamit elkezdtünk, az nem maradhatott félbe. Meghatározónak mindenképpen Gyulát tekintem, egyrészt mert nagy koponya, koncepciózus ember, másrészt pedig informatikai alapokra épültek a fejlesztések. Én inkább a tartalom pontosságáért, hitelességéért, gyorsaságáért voltam és vagyok felelős máig is.
Tulajdonosok
– A cég már régen nem Gyula tulajdonában van. Mikor történt a tulajdonos-változás?
– 1998 őszén már nem tudott Styaszni Gyula ellenállni a korábban is érkező ajánlatoknak. A kedvező kondíciók mellett attól is tartott, hogy a nagy nemzetközi tapasztalattal és pénzügyi háttérrel rendelkező multik könnyen lenyomhatják. Akkor úgy mondtuk, hogy a két cég egyesült, de valójában a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó megvette a Kerszövöt. Akkoriban még amerikai, belga, holland, kanadai nemzetek képviselői voltak a pár évvel korábban privatizált KJK igazgatóságának a tagjai. Mondták az elején, hogy ez nem lesz mindig így, és pár évvel később aztán szépen haza is mentek. Illetve, ahová küldték őket. Az akkori nagyfőnök például az ausztrál WK első embere lett.
– Mennyire érintette érzékenyen a Jogtár-készítést ez a váltás? A függetlenségedet meghagyta az új tulajdonos? Meg tudtad őrizni magad körül azokat a kollégákat, akikkel a Jogtárat elkezdted építeni?
– Ebből a szempontból teljes volt a szabadság. Azt várták tőlem, hogy ugyanazt csináljam és ugyanúgy, ahogy a korábbiakban. Csak az eredmény számított, és azt hoztuk. Inkább a légkör volt kicsit furcsa, különösen a kezdeti időszakban. Egy igazán munkaközpontú, de barátságos, családias cégtől hirtelen bekerülni a világ számos pontján ott levő multinacionális vállalathoz, ahol a vezetésben a hivatalos nyelv az angol, és ahol ugyan sok jó elemét lehetett látni és érezni a multinacionális létnek, de furcsa volt állandóan meetingekre járni és megszokni, hogy a döntések egy picit lassabban, és sok áttételen keresztül születnek. Mondtam is, hogy a kapitalizmusból visszakerültem a kommunizmusba, amin először megütköztek, aztán jót nevettek.
Kiadványok a Jogtáron kívül
– Mikor jelentek meg a Jogtár különböző mutációi?
– Az ezredforduló környékén. A Jogtár mellé negyedéves szakadatbázisokat készítettünk adózási, közigazgatási-önkormányzati és munkaügyi területen. Ezek, és még néhány kiegészítő termék körbeölelték azt a Jogtárat, amelynek az uniós csatlakozás idejére már elkészült a Jogtár Plusz változata is. Erre már az EU-s joganyagok is rákerültek, és a felület is teljesen megújult.
– Az EU-s jogszabályok feldolgozása mennyire volt nagy kihívás?
– Borzasztóan nagy anyagmennyiségről van szó. Panaszkodhatunk mi, hogy mekkora a Magyar Közlöny, de ez Európai Unióban sokkal több jogszabály jelenik meg. Nagy kihívás volt ezekből is időgépes, hatályosított jogszabályszövegeket szolgáltatni, és nem csupán közlönyállapotot.
– Még egy kérdés a hőskorról: volt-e vitátok a jogalkotóval? Hogy kezeltétek, amikor láttátok, hogy nyilvánvalóan értelmetlen dolog került a Közlönybe?
– Az idők során rendkívül sokat tanultunk. Olvassuk és értelmezzük a jogszabályszövegeket, magyarázatokat, az Alkotmánybíróság határozatait, ez önmagában is nagyon sokat segített. Az elsők között végeztünk kodifikációs szakjogász tanfolyamot. Ez valamennyi hatályosító jogászunknál alap elvárás. Először tehát jól meg kellett tanulni a szakmát, amit a Jogtár készítése során nagyon jól el is sajátítottuk, hogy a jogalkotó partnere lehessünk. Vitáink mindig is voltak, persze. Ha a vita szakmai alapon folyik, az teljesen rendben van, beszéljük meg, hogy akkor helyesen jártunk el vagy nem, és ha nem, akkor javítunk. De ha presztízsből vagy erőből próbálnak valamit lenyomni a torkunkon, az nálunk soha nem jött be.
– Vannak példák is?
– Persze, rengeteg. Rendszerektől függetlenül. Egyet hadd meséljek el. Annak bizonyítására, hogy hibáztunk, nap helyett hónap szerepel a Jogtáron az egyik Ausztriával kötött szerződésben, a külügyminisztérium akkori államtitkára leveléhez csatolta fénymásolatban a megállapodás eredeti szövegét, valamint az osztrák hivatalos közlönyben németül és magyarul megjelenteket. Egyet nem csatolt, a Magyar Közlönyt, amiben viszont az volt, ami a Jogtáron. Elindult egy huzavona, hogy egyértelmű a szándék és nyilvánvaló a tévedés, három egyre egyébként is a nap vezet, javítsuk már ki, mert úgyis mindenki a Jogtárat használja. Hát nem javítottuk ki. Öt évvel a kihirdetése után helyesbítették végül a rendeletet. Persze az igazán jó megoldás nem ez lett volna, a helyesbítésekkel már többször is foglalkozott az Alkotmánybíróság, és mindmáig vitáink vannak a jogalkotóval a szerencsére már nagyon ritka helyesbítések joghatásairól.

Hirdetés 2005-ből

– Mi a kedvenc jogszabály-szöveged?
– Ha a humor oldaláról vesszük, nagyon tetszett az önkormányzati kanok vásárlása támogatási kérelme, a búgatással kapcsolatos nyilvántartások folyamatos önkormányzati vezetése és a zugkanok ivartalanítása. De a barett sapka viselése sem egyszerű jogszabályaink szerint. A lényeg, hogy a sapkajelvény középvonala a bal szem bal sarkával, a szabályozó zsinór a tarkó középvonalával egybeessen, alsó széle legyen párhuzamos a szem vonalával, felső része pedig boruljon a jobb fül felé.